„Karinthy is megmondta, hogy egy férfi akkor lesz férfi, ha egy nő bejön a szobába. A nők a változatosságot hozhatják a munkahelyi közösségekbe a műszaki területeken is. Az a fajta megbeszélés, ahol csak férfiak ülnek, egy bizonyos hangnemben zajlik. De ha bemegy egy nő is, rögtön olyan lesz a légkör, mint amikor egy perecet megsóznak. A só fontos hozzávaló ahhoz, hogy az a perec nagyon finom legyen.  Az eredmény eléréséhez szükséges folyamatnak nagyon jót tesz, ha nők is részt vesznek benne, és fontos, hogy a munkahelyi közösségekben férfiak és nők egyaránt jelen legyenek.  Nagyon jól ki tudjuk egészíteni egymást. Mi, nők tisztában vagyunk azzal, hogy a mályva nemcsak növény, hanem szín is. Másként látjuk a színeket, és a hangokat is másként halljuk. Ráérzünk, ha valamelyik munkatársunk úgy jön dolgozni, hogy nem tud összpontosítani, mert otthon gondja van. Kihalljuk a hangjából, a viselkedéséből” – mondta Bőczén-Rumbach Patrícia. Az Audi Hungaria Zrt. projektvezetője a Széchenyi István Egyetem nyílt napján tartott előadást a műszaki pálya lehetőségeiről felvételi előtt álló diáklányoknak.

Bőczén-Rumbach Patrícia, az Audi Hungaria Zrt. projektvezetője tartott előadást az egyetemen.

A „Nőnek lenni jó – a műszaki pályán is” című elődás az EFOP-3.4.3-16-2016-00016 azonosítószámú, az egész győri egyetemet átfogó nagyprojekt részeként valósulhatott meg. Bevezetőjében a projekt szakmai vezetője, Ablonczyné Prof. Dr. Mihályka Lívia elmondta, a Széchenyi-egyetem kiemelt figyelmet fordít arra, hogy minél több nő válassza a műszaki pályát.

Bőczén-Rumbach Patrícia a veszprémi egyetemen (műszaki-menedzser és közgazdász) valamint a berlini műszaki főiskolán (Technische Fachhochschule) szerezte diplomáit. Tizennyolc éve dolgozik az Audiban, szinte végig a mérnöki pályán. Az utóbbi évben került át a pénzügyi vonalra, ahol egy egész vállalatot átfogó projektet (Together for integrity) irányít. Dolgozott Wolfsburgban, Ingolstadtban, Győrben, a járműgyárban és a motorgyárban egyaránt, vezetett embereket és projekteket. Volt olyan osztály, ahol csak kettő, de olyan is, ahol kilencven munkatárs tartozott hozzá.

Az első műszaki problémát akkor oldotta meg, amikor kislányként nagyapja egy marék szöget, egy fadarabot és egy kis kalapácsot adott a kezébe. Egész nap vitte magával a „munkaeszközeit”, szögelt rendületlenül, és jó érzéssel töltötte el, hogy alkothat valamit.

„Igazi apás kislányként nőttem fel. Bármit csinált apukám, mindig ott sürögtem-forogtam körülötte. Kérőbb, a nyári szünetben már magam szereltem meg Romet típusú kismotorunkat. Működővé tudtam tenni, ami fantasztikus érzés volt. Motivált, hogy van egy probléma, és azt meg lehet oldani” – mondta Patrícia, felidézve azt a tinédzserkori orientáltságot, ami végül a műszaki pálya felé terelte. Nagyon tetszett neki, hogy a mérnöki világot a logika tartja össze, és a dolgok összefüggenek benne. „Amikor mérnökként sikert tudsz elérni, megoldást adsz egy nyitott kérdésre, igazán eufórikus tud lenni” - vallja. Szerinte egy mérnök a megtanult tudásra és azokra a tapasztalatokra támaszkodhat, amiket a gyakorlatban szerzett. Tisztában kell lennie a prioritásokkal, azzal, hogy mi a fontos, és mi a lényegtelen. Mert a problémát rendszerben kell néznie, hogy meg tudja érteni, mi mivel függ össze. A józan paraszti ész az egyik legtöbbet használt képesség a munkája során.

„Amikor mérnökként sikert tudsz elérni, megoldást adsz egy nyitott kérdésre, igazán eufórikus tud lenni” – mondta hallgatóságának az előadó.

 „Kérlek benneteket, mindannyian álljatok fel, és nézzetek le a lábatokra. Mit láttok?” – fordult hallgatósága felé, hogy aztán közösen adhassák meg a választ: „Ugye, hogy mindenkinek földig ér a lába…! A legnagyobb főnököknek, és az új alkalmazottaknak is. Ez a mondás ahhoz segített hozzá, hogy bárkit nyugodtan megszólítsak, bárkivel egy szemmagasságban tudjak beszélni. Nem okozott dilemmát, hogy vehetek-e levegőt a környezetükben. Nektek is jogotok és lehetőségetek van varra, hogy a műszaki pályára menjetek” – hangsúlyozta diáklányokból álló közönségének.

„A diploma fontos ahhoz, hogy bemehessetek egy ajtón, de hogy bent mit csináltok, hogy aztán mi lesz belőlek, az már csak rajtatok múlik. A téttel bíró helyzetekre mindig kőkeményen fel kell készülni, nem lehet odamenni alibi tudással. Sem egy munkahelyi tárgyalást, sem egy egyetemi vizsgát nem szabad félvállról venni. A nehézségekhez, a bonyolult helyzethez hozzáállhattok félelemmel is, de úgy is, hogy megkeresitek benne a kihívást, és megpróbáltok rá felkészülni” – mondta Patrícia, hozzátéve a saját „túlélési stratégiáját”.  Ha valamit nem tud, azt megtanulja, ha valamitől fél, akkor beleáll a helyzetbe, szembenéz vele, és megpróbál úrrá lenni rajta.

A mai világban már a műszaki területeken sem kell a nőknek jobban megküzdeniük azért, hogy elfogadják őket. Az állásinterjúknál a szakmai tudás, a rátermettség az elsődleges szempont. Ha a jelentkező megfelel, teljesen mindegy, hogy férfi-e, vagy nő. Az pedig már a vállalaton múlik, hogy mennyire lesz rugalmas a munkavállalóival, és alkalmazkodik-e élethelyzetükhöz.

„Kislányom szülése előtt teljesen biztos voltam abban, hogy ha visszajövök dolgozni, egy idő után ugyanolyan szintű feladatot kaphatok, mint korábban. Amikor visszatértem, egy ideig reintegrációs szakaszban kerültem, és a fokozatos visszailleszkedési lehetőség nagyon hasznos volt számomra.  Munkaidőkedvezményt és az otthoni munkavégzés lehetőségét is megkaptam. A mai napig megvan a szerződéskiegészítésem, hogy távmunkában is dolgozhatok” – mondta Bőczén-Rumbach Patrícia arra a kérdésre, hogy miért is jó nőként, anyaként dolgozni az Audiban.

Kislánya ötéves. Most éppen lovasoktató szeretne lenni, de ez nála néhány havonta változik. „Azt szoktam neki mondani, hogy teljesen minegy, mit csinál majd, az a lényeg, hogy boldog legyen. Lehet boldog fodrász, óvónéni, agysebész, mérnök, jogász, lovasoktató. Teljesen mindegy, csak a választása örömmel töltse el. És ha boldog mérnök akar lenni, akkor én leszek a boldog anyukája” – árulta el Partrícia. Amikor pedig azt kérdeztük, hogy belőle végül boldog mérnök vált-e, határozott igennel válaszolt. Felidézte állásinterjúját, ahol azért döntöttek mellette, mert szenvedéllyel, lelkesedéssel tudott beszélni a felvetett kérdésekről. Az a mérnök pedig, aki annak idején felvételiztette, ma a beosztottja. Nagyon jól kijönnek egymással.

A lelkesedés, a szenvedély egész életen át fontos összetevője a boldogságnak. „Mindig legyen valami, amiért lelkesedtek, ami érdekel benneteket, és időről-időre térjetek vissza rá, hogy erőt tudjatok meríteni belőle. Amikor pedig dolgozni kezdtek, nagyon fontos, hogy válasszatok egy területet, aminek a szakértőjévé váltok, és az elérhető tudást szerezzétek is meg hozzá” – tanácsolta a mérnöki pályára készülő lányoknak az előadó.