A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelemiszertudományi Karának Wittmann Antal Növény-, Állat-, és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskolája 142 doktori fokozatot ítélt oda fennállása óta. A doktori iskola jelenlegi formáját 2014-ben, a korábbi önálló állattudományi és növénytudományi doktori iskolák összevonásával nyerte el, és három programot foglal magába, a Haberlandt Gottlieb Növénytudományi Doktori Programot, az Ujhelyi Imre Állattudományi Doktori Programot és a Pulai Gábor Élelmiszertudományi Doktori Programot. 

Jelenleg 25 PhD-hallgatójuk van, közülük tizenheten állami ösztöndíjasok. A kari kutatási stratégia fókuszában a fenntartható, víz-, anyag- és energiatakarékos, környezetbarát és a változó klímához alkalmazkodó élelmiszeralapanyag-termelés, valamint a biztonságos és egészséges élelmiszert előállító versenyképes élelmiszeripar áll.

Dr. Ördög Vince professzor a világ egyik vezető algakutatója. Munkásságának is köszönhetően hamarosan megkezdődhet a mezőgazdaság számára értékes mikroalgák tömegtermesztése.

A doktori iskola vezetője, Dr. Ördög Vince professzor, az MTA doktora maga is nagyon érdekes, várhatóan a fenntartható, klímaváltozáshoz alkalmazkodni képes mezőgazdaság egyik mozgatórugóját adó kutatási területet vezeti. Több mint negyedszázada vizsgálja a mikroalgák hatását a termesztett növényekre.

A mikroszkopikus méretű eukarióta algák különböző divíziói és az oxigéntermelő, fotoszintetikus baktériumok, a kékalga néven is ismert cianobaktériumok tartoznak ide. A mikroalgák többnyire vízben élnek, de különböző talajtípusok felszínén is megtalálhatók, és zöld-sárga-kék-fekete színű „talajvirágzást” okoznak. A talajalgák a vízi mikroalgákhoz viszonyítva sokkal szélsőségesebb és gyorsan változó fizikai, kémiai és biológiai környezetben élnek. A szinte állandó stresszhelyzetre bioaktív anyagok termelésével válaszolnak, és erre a különleges tulajdonságra figyeltek fel a kutatók.

Dr. Ördög Vince vezetésével Mosonmagyaróváron közel 25 éve nemzetközi együttműködés keretében is vizsgálják a mikroalgák növényi hormontermelését, a növénypatogén gombák elleni hatékonyságát és a rovarkártevők ellen is bevethető illékony szerves vegyületeit a mezőgazdasági hasznosíthatóság érdekében.

„Négy éven át tartó, kisparcellás kísérletekben igazoltuk, hogy a búzánál, napraforgónál és a repcénél az algakezelés hatására jelentős termésnövekedés érhető el, a búzánál például a terméstöbblet által realizálható profit 20-80 ezer forint között lehet hektáronként. Mindeközben mára 3-5 euróra csökkent a mikroalgák száraz biomasszájának kilogrammonkénti termelési költsége, ami elérhető közelségbe hozta a mezőgazdaság számára bizonyítottan hatékony és piacképes mikroalga termékek előállítását” – számolt be legújabb eredményeikről a professzor.

Az algával kezelt növény gyökérzete kiterjedtebb, több a levélben a klorofill, nagyobb a lombozat, nő a terméshozam és a szárazságtűrés. Az utóbbinak pedig hosszú távon a termésnövekedésnél is nagyobb hatása lehet, mert a csapadékhiányos időszakok elhúzódásával már nem az lehet a fő kérdés, hogy mennyit teremnek a növények, hanem az, hogy kiszáradnak-e, vagy sem.

A tengeri algakivonatokat már több évtizeddel ezelőtt is használták biostimulánsként. Begyűjtötték például a barnamoszatot, megmosták, földarabolták, ledarálták, magas nyomású homogenizátorban kezelték, és miután szétrobbantak az algasejtek, a kapott készítménnyel kezelték a növényeket. Az egyik dél-afrikai egyetemen (ahol Dr. Ördög Vince tiszteletbeli professzor) a hatásmechanizmust vizsgálva kiderítették, hogy mindez azért van, mert az algák különféle növényi hormonokat, növekedésszabályozó anyagokat termelnek, amik befolyásolják a kezelt növények fejlődését. Felmerült a kérdés, hogy a tengeri algáknál könnyebben kezelhető mikroalgákkal is elérhető-e hasonló hatás? A mosonmagyaróvári kutatóknak cseh és dél-afrikai partnereikkel közösen sikerült igazolniuk, hogy igen.

Magyarországon évente, hektáronként körülbelül 30-50 tonna száraz algát lehetne előállítani. Ahhoz, hogy a biostimuláns hatást el lehessen érni, hektáronként mintegy másfél kilogrammot kell kijuttatni. vagyis húszezer hektárra való mennyiséget lehet megtermelni egy egyhektáros algatermesztő üzemben, ami persze komoly beruházási képességet és tudásbázist feltételez.

Több európai uniós projekt is segíti az algatermelés megvalósulását. Spanyol szakemberek dolgoznak például mosonmagyaróvári közreműködéssel a lehető legolcsóbb, leghatékonabb technológia megvalósításán. Először egy egyhektáros, majd egy öthektáros üzemet alakítanak ki, végül egy húszhektáros nagyüzem tervét készítik el 2020-ig.

„Egy másik Európai Uniós projektünk keretében arra is rávilágítottunk, hogy ezek az algák azért termelnek különféle anyagokat gombabetegségek ellen, hogy védjék magukat. A környező mikroszervezetek mint elicitor, előidéző játszanak szerepet ebben. A szennyvízben szaporított algák antimikrobiális hatása még nagyobb, mint a tápoldatban szaporítottaké. Ugyanis a szennyvízben lévő egyéb más mikroszervezetek ellen így védekezik az alga. Emellett az algák illékony szerves vegyületeit (szaganyagok) is kutatni kezdtük, és kiderült, hogy a káposzta gyökérléggyel szemben például repellens hatása van egyes cianobaktériumoknak. A légy nem rakja le tojásait az algával kezelt felületen. Tudni kell, hogy csak a kékalgák kétszáz különféle szaganyagot termelnek” – avat a részletekbe Dr. Ördög Vince.

Az algákkal egyébként már a második világháború idején is kísérleteztek. A németek azt vizsgálták például, hogy kovamoszatokból lehet-e hatékonyan üzemanyagot előállítani. Az algák bioüzemanyag felhasználási lehetőségét azóta is kutatják. Gazdaságos megoldás még nem született rá, ugyanakkor az egyre olcsóbbá vált tömegtermesztő berendezések fejlesztése miatt a nagyüzemi méretű mezőgazdasági felhasználástól már karnyújtásnyira vagyunk. Ráadásul az algák nem versenyeznek az emberi fogyasztásra vagy állati takarmányozásra használható növényekkel a földterületért, nagyobb a biomassza termelésük, kevesebb a vízigényük, szennyvízen is szaporíthatók, más célra nem alkalmas területeken is termeszthetők, és csökkentik a CO2-kibocsátást. A hektáronkénti 50 tonnás éves szárazanyag termelés mintegy 100 tonna (!) széndioxid lekötésével jár.

„Az algák nagy előnye az is, hogy szervetlen anyagból állítanak elő a mezőgazdaság számára értékes szervesanyagokat. Ha baktérumokkal vagy gombákkal akarnánk ugyanezt megvalósítani, akkor ahhoz először szerves anyagból kellene létrehoznunk élő szerves biomasszát. Ügyes kis jószágok. A jelmolekuláik, mint amilyenek a növekedésszabályozó anyagok, a kezelt haszonnövényben biostimulánsként olyan pozitív folyamatokat (például gyökérzet-, lombozat- és klorofillnövekedést) generálnak, amik nélkülük nem indulnának el” – világít rá Dr. Ördög Vince. Az MTA doktora Európa harmadik legnagyobb, 970 törzset tartalmazó talajalga gyűjteményét hozta létre Mosonmagyaróváron, és emberöltőnyi, felbecsülhetetlen értékű tudást halmozott fel az algakutatásban. Mindez a nagyüzemi algatermelés megvalósulásával remélhetőleg világszerte hasznosulhat a klímaváltozás kihívásaira válaszokat kereső mezőgazdaságban.