Az építészek nemcsak az otthonukat, az egyedi hangulatú, atmoszférájú Műteremházat, hanem az életüket is megtervezték az egyetemen. Ugyanolyan kreativitással tették élhetővé, családiassá a mindennapjaikat, ahogy az általuk tervezett épületeket. Az egész tanszék emberséget, bölcsességet, humanizmust áraszt. Olyan, mint egy többgenerációs családi ház, ahol fontos szerepük van nagyszülőknek, szülőknek és gyerekeknek egyaránt, mindenki boldogulására.

Dr. Czigány Tamás a Velencei Építészeti Biennáléra tervezett Széchenyis kiállítótótér látványtervével. Óriási megtiszteltetés, hogy a győri építészképzés meghívást kapott a legfontosabb világtalálkozóra.

Többféle, összeadódó közösségteremtő plusz a tanórákon túl

A tanszéken mindenki ismeri egymást, és nevén szólítja a másikat. Az épület a nap minden órájában a hallgatók rendelkezésére áll, az oktatók elérhetőek, és együtt dolgoznak a diákokkal. Különleges, tanórákon kívüli formája is van ennek, ahogy Czigány Tamás fogalmaz, a többféle, összeadódó közösségteremtő plusznak, amilyen például az Alkotóhét. „Ilyenkor sülve-főve együtt dolgozunk, alkotunk csoportmunkában a diákokkal. Az ország összes építészképzéséből, sőt, külföldről is hívunk oktatókat, hallgatókat. A másik plusz a nyári faluépítés. A hallgatók itt is kipróbálhatják magukat, megépíthetik terveiket, ráérezhetnek, hogy más dolog a papíron elképzelni valamit, és megint más dolog egy hatméteres gerendát megemelni. A harmadik plusz a Random Klub, amit a hallgatók önállóan szerveznek, és ahol a szakmai előadások kötetlen közösségi együttlétekbe fordulnak. Végül a sportról se feledkezzünk meg. A Műteremház Futóklub tagjai, mi oktatók, hallgatók és barátaink tizenketten pár nap múlva váltóban körbefutjuk a Balatont az Ultrabalaton versenyen, ugyanúgy, ahogy tavaly, és ugyanúgy, ahogy körbefutottuk korábban a Fertő tavat is” – mondja az Ybl-díjas építész.

Már készül az installáció Velencében az Építészeti Biennáléra

A Velencei Építészeti Biennálé kiállítóterének megtervezésére is belső pályázatot írtak ki, és a nyertes diákok, Bacsa László, Berbik Ferenc és Horváth Márton eredeti ötletre épülő munkáját meg is valósítják. Ők tanáraikkal már kint is vannak a helyszínen, és építik az installációt a május végén nyíló Biennáléra.

„Ez az építész világtalálkozó a legrangosabb építészeti kiállítás. Óriási megtiszteltetés, hogy meghívást kaptunk rá és Magyarországról először, egyedüli felsőoktatási intézményként mutathatjuk meg magunkat. Nagyon nagy lelkesedéssel készülünk, és támogatást is kaptunk hozzá az egyetemtől és külső szponzoroktól. Fontos számunkra ez megjelenés olyan szempontból is, hogy a 2019-ben induló angol nyelvű mesterképzésünket is hírül adhatjuk a nagyvilágnak. Úgy döntöttünk, hogy nem unalmas tablókat fogunk kiállítani, hanem figyelemfelkeltő installációt készítünk, ami ugyancsak hallgatói pályázat alapján valósulhat meg. Az első díjas koncepció az építészet és a képzőművészet határterületét érinti. Olyan látványt szeretnénk kelteni, amire a megfáradt kiállításlátogató is felkapja a fejét, és természetesen megkapja a szükséges információkat ahhoz is, hogy közelebbről megismerkedhessen képzésünkkel.   

A maszkokhoz a formákat a hallgatók arcáról vették le

Egy sajátos teret választottunk ki a Palazzo Morában, a padlástér egy részletét, és arra a konkrét helyszínre terveztük az installációt, ami az Arcok (Faces) nevet kapta. A címmel is a győri építészképzés személyes jellegéből adódó előnyökre utalunk. A gipszből készített falba negatív maszkok mélyednek, a maszkokhoz pedig a formákat hallgatóink arcáról vettük le. Ezeken keresztül lehet majd belenézni a Széchenyi István Egyetem kiállítóterébe, ahol a kiállítási térre készített hallgatói pályázati munkák jelennek meg átlátszó felületeken. A május végi megnyitót követően fél éven át várja a látogatókat a velencei rendezvénysorozat, ahová a világ építésztársadalma minden második évben elzarándokol” – mondja Czigány Tamás.

A Biennálén is megjelenik, hangsúlyt kap majd, hogy a győri építészképzés egyfelől megfelel a nemzetközi trendeknek, kompatibilis az európai struktúrával, másfelől viszont egyedi és különlegesen győri, olyan, amit máshol nem kaphatnak meg a hallgatók. Hangsúlyaik a vidék építészetére, a környezettudatosságra, a közösségépítésre, a közös munkára fókuszálnak.

Az „Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, oktatja” mondással szembe mennek

„A környezettudatosság jelszavával számos olyan modern technológiával is találkozhatunk, melyek létrehozása valójában környezetrombolással jár. Tanulnunk kellene inkább a régiektől. Egy parasztház a maga korában ökológikus, valóban környezettudatos épület volt. Vastag falaival télen tartotta a meleget, nyáron hűst adott. Dél felé néző tornáca árnyékolt. Így építkezni ma már, ha csak a puszta bekerülési összeget nézzük, többe kerül, mint egy porózus téglával felhúzott és polisztirollal burkolt ház, ami ugyanúgy viselkedik, mint egy nylon ing.  A természetes építőanyagok, a jó tájolás, tudatos árnyékolás és növényhasználat lehetőségeit kutatjuk. Szemléletváltozásra van szükség, vissza kell térni az egyszerű és logikus gondolkodáshoz, mert kaotikus világunkban háttérbe szorulni látszik a józanész” – véli a csendből építkező Czigány Tamás, aki szerteágazó munkái, megbízásai mellett volt bencés diákként szívesen tervez a Pannonhalmi Főapátságnak.

„Azért is szeretek nekik dolgozni, mert nagyon empatikus megbízók, tudják, hogy mit akarnak, és fontos párbeszédek után születnek meg ezek az épületek. Más megbízónál nem feltétlenül van ez így, az önérvényesítést előtérbe helyező világunkban sokszor hiányzik a személyes felelősségvállalás és a közösség érdekeinek képviselete” – vallja az Épülettervezési Tanszék vezetője, aki egyetemi hivatásában a leglényegesebbnek az alkotómunkát tartja. Az „Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, oktatja” mondással szembe mennek. Úgy oktatnak, hogy közben építész hivatásukat is gyakorolják. Amikor a hallgatók megnézik a munkáikat, büszkék lehessenek arra, hogy van mit tanítaniuk.

A győri építészképzésre idén jelentősen nőtt az első helyen jelentkezők száma. Ennél nagyobb igazolás nem kell ahhoz, hogy jó úton járnak.