Aki gyakran megfordul egyetemünk aulájában, rendszeresen valamilyen kiállításba, installációba botlik. Volt már a karzaton - nem is egyszer - makett-tárlat, lehetett nézegetni különleges érméket a 70 éves a forint vándorkiállításon és az is előfordult már, hogy a Dr. Halbritter András révén az iskolakertekről tájékozódhatott az ember a főépületben sétálgatva. Az egyetem frekventált pontjaira tehát sokan és sokféleképpen telepítettek már rollupokat, vitrineket, feldobván ezzel a szürke a hétköznapokat. Olyan azonban talán még sosem volt intézményünk történetében, hogy magángyűjteményből szervezzen valaki kiállítást. Egészen mostanáig. Barla Ferenc jóvoltából ugyanis tavaly november 7-én, a TMDK napján debütált a Madách-gyűjtemény – először az aulában, majd a könyvtárban lehetett megcsodálni a különböző relikviákat. Az ügy hátteréről a Széchenyi István Egyetem bibliofil fizikusát kérdeztük.

Barla Ferenc szenvedélyes Madách-gyűjtő, már a '80-as évek közepe óta vadássza a szerzőtől származó ereklyéket. (Fotó: Horváth Márton)

Honnan jött a Madách-kiállítás ötlete?

Tanárnővel (Dr. Konczosné Dr. Szombathelyi Mártával – a szerk.) sokat beszélgettünk, hogyan lehetne bővíteni a TMDK-t, hogyan lehetne minél több érdekességet beleszőni a programba. Ekkor vetődött fel a kiállítás ötlete. Eleinte Bach-ra vagy Mozartra gondoltam, hiszen velük kapcsolatban is komoly gyűjteményt halmoztam fel. Ezzel ráadásul a Művészeti Karnak, a zenészeknek tettünk volna egy gesztust. Végül azért esett Madách-ra a választásom, mert a nyáron kaptam egy festőművész tanítványomtól három rézmetszetet. Mivel ilyen szép, értékes, ritka darabhoz jutott a Madách-gyűjteményem, eldöntöttem, hogy megmutatom a publikumnak.

Miért pont Madách-ot gyűjti? Miért nem Petőfit vagy József Attilát?

Először érettségire készüléskor mélyedtem el Madách-ban, volt ilyen érettségi tételünk. Majd utána néhány évvel átpörgettem még egyszer Az ember tragédiáját. Akkor jöttem rá, hiába olvastam el harmadikban, amikor kötelező olvasmány volt, mert úgy éreztem, mintha egy teljesen más művet tartanék a kezemben. Egyszerűen az eltelt idő alatt annyit érett a gondolkodásom, hogy rengeteg olyan dolgot fedeztem fel benne, amit az első olvasatkor nem. Aztán ezt megismételtem pár évre rá és hasonló volt az élményem. Valahogy mindig tudott újat mondani. Minden könyvet próbálok beszerezni, ami érdekel, viszont, ami ennyire a szívemhez nőtt, ami ennyire megragadott, azt kitüntetett figyelemmel gyűjtöm.

Az ember tragédiája c. műre is felhívja a figyelmet a kiállítás. (Fotó: Horváth Márton)

A Kisalföld cikkben olvastam, hogy a második kiadást a ’80-as években vette, tehát nem ma kezdődött ez a gyűjtőszenvedély.

Akkor már nagy lendületben voltam. 1985-ben vettem meg az ominózus második kiadást, 1500 forintért. Csak összehasonlításképpen: akkor egy kezdő mérnök fizetése 3000 forint volt. Egyik barátommal egész nyáron padlásokat takarítottunk Győrben, a kapott pénzt erre költöttem. Azóta az érdeklődési köröm kibővült, így a Madách-hoz kapcsolódó érméket, borítékokat, bélyegeket, képeslapokat, egyebeket, egyszóval mindent, ami Madách-hoz köthető, gyűjtök. Tudatában vagyok annak, hogy az ország legnagyobb Madách-gyűjteménye itt van Győrben, a múzeumban (a Rómer Flóris Történeti és Művészeti Múzeumban – a szerk.), de attól függetlenül gyűjtöm.

Mi volt a kiállítás különlegessége, ha volt ilyen?

Mivel az egyetemünk alapvetően műszaki jellegű, a könyvtárban ilyen jellegű Madách-kiadások nincsenek. A legérdekesebb darab a gyűjteményben talán az előbb is említett második kiadás, ami még a költő életében jelent meg. Megemlítendőek még az Alexander Bernát vagy a Babics Mihály előszavával ellátott kiadások. Ezek ritkaságok.

A gyűjteményben kéziratok, miniatűrök és cirill ábécés nyomatok is találhatóak. (Fotó: Horváth Márton)

A kiállítással magára a műre is fel szerette volna hívni a figyelmet?

Igen, kétségkívül. A félév végén, az utolsó óráimon ajánlottam a hallgatók figyelmébe a kiállítást és mondtam is, hogy sokszor eszembe jut Madách tragédiájának tizedik színe, a prágai szín, amiben ugye a mesterhez a tanítvány gyors léptekkel jő. Ezt a színt elszavaltam az előadások és a gyakorlatok végén, mindegyik csoportomnál. Ebben a színben Madách a tudományról, a megismerésről, a művészetről elmélkedik. Szerintem ez a gondolatmenet a mai napig helytálló. Babits Mihály azt írja az előszóban, hogy a világirodalom egyetlen filozofikus műve ez, még Goethe sem ilyen filozofikus Babits szerint. Fontos lenne, hogy minél többen mélyüljenek el benne, mert még egy ilyen alkotás nincs a világon. Párját ritkítja.

Az imént pedzegetett más kiállításokat is. Ezek megvalósulhatnak a közeljövőben?

Bízom benne, hogy a tavaszi TMDK körül, ahhoz passzítva sikerül összehozni valamit. Még el kell döntenem, hogy Bach vagy Mozart legyen.

Ha lehet javasolnom, akkor Mozart.

Mozart? Köszönöm, megfontoljuk!

A kiállítás másik része a rézmetszetekkel. (Fotó: Horváth Márton)