- Nehéz volt időt szakítani az interjúra. Az utolsó napok is munkával telnek?

- Szorgalmasnak kell lenni. Amíg az ember szereti azt. amit csinál, addig nincs vége a munkának. Én általában ötkor kelek és éjfélig dolgozom. És nem panaszként mondom, hogy ilyen sok a dolgom, hanem dicsekvésként.

- 1970-ben mondhatni pályakezdőként, két év középiskolai tanári tapasztalattal került oktatóként az egyetemre, amit akkor Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolának hívtak. Gondolta akkor, hogy később főigazgató, majd rektor lesz? - kérdeztük dr. Szekeres Tamást.

- Nem gondoltam, nem is voltak ilyen ambícióim. Olyannyira nem, hogy egy alkalommal lemondtam a tanszékvezetésről is. Egy év múlva azonban elődöm, Kiscelli László főigazgató-helyettesnek kért fel.

- Főigazgatósága és rektori vezetése alatt történtek a legnagyobb fejlesztések, változások az intézmény életében.

- Mindez nem az én érdemem, csak rám esett a változás nagyja. Bár a megvalósítás nehézségei nekem jutottak, elődeim készítettek elő sok európai uniós pályázatot, amelyek megteremtették a fejlesztések lehetőségét. Külön ki kell emelnem Czinege Imrét, első rektorunkat, aki ma is nagy aktivitással vesz részt egyetemünk életében. a nagy beruházások szakmai előkészítését Koppány Attila rektorhelyettes irányította. Ezért nem gondoltam soha, hogy én vagyok a fejlődés kiindulópontja. De ha megérkezem reggelente a campusra és körbenézve látom sokunk közös munkájának gyümölcsét, az mindig örömmel tölt el. A nagy léptékű változásokhoz egy emberöltő általában nem elegendő. Én pedig nemcsak hogy megértem, vezetőként le-fel járkálhatok benne és csodálhatom, mivé lett az intézmény néhány évtized alatt.

- Azért mégiscsak kellett Ön is a fejlődéshez.

- Kellettem hozzá, de nem egyedül. Soha nem gondoltam, hogy ez egy „egyszemélyes show-műsor". Számtalan kitűnő kollégám értékes javaslata, elképzelése alakította intézményünk életét. Volt, aki többet tett hozzá a fejlődéshez, volt, aki kevesebbet, de a legkevesebb hozzájárulást sem szabad lebecsülni.

- „Megőrizni az értékeket, elkötelezetten szolgálni az intézményt és felelősséget érezni a hallgatókért" - 2005-ben, első megválasztásakor így fogalmazta meg rektori hitvallását. Hogy látja, mindvégig ennek szellemében tette a dolgát?

- Remélem, hogy igen. Mindent az intézmény érdekeinek rendeltem alá. Szoktam mondani, hogy „számomra első az egyetem, második az egyetem és csak harmadik az egyetem". Mindenki azt várja, hogy harmadikra majd mást mondok, de nem, és ezt így is gondolom. Az egyetem középpontjában pedig a hallgatók állnak.

- Ugyanebben a nyilatkozatában legnagyobb feladatként az egyetem stabil gazdasági helyzetének megőrzését nevezte, mint mondta: „Az előjelek nem jók." Ma a győri egyetem gazdasági helyzete az egyik legjobb a felsőoktatási intézmények között.

- Az előjelek most sem jobbak, de valóban stabil lábakon állunk. Ennek feltétele, hogy megtanultunk takarékosan gazdálkodni. Nem jutottunk volna el idáig, ha nem a takarékosság lenne az egyik fő vezérelvünk. Az egyetemek általában karonként külön gazdálkodnak, mi más utat követünk. A bevételek növelését ösztönözzük, s ebben karonként nagy az önállóság. Ugyanakkor az állami költségvetési támogatás felhasználását szigorúan ellenőrizzük. Ezt sokszor kifogásolták, de amikor látják ennek előnyeit, mindenki egyetért.

- 2008-ban újra megpályázta a rektori tisztséget. Nem könnyű ciklus áll Ön mögött, a felsőoktatás átalakítása miatt főként az utóbbi két évben bőven akadt tennivaló.

- Az utóbbi két évben kezd kialakulni egy új koncepció a felsőoktatással kapcsolatban, amit én ígéretesnek tartok, és aminek - miután a műszaki képzés kiemelt támogatást kap - mi kedvezményezettjei vagyunk. Igyekszünk ezt ki is használni, elsősorban a gazdaság fejlesztésére gyakorolt hatást igyekszünk erősíteni. Korábban azt mondtam, hogy mindennap tenni kell valamit a városért, most azt ajánlottam utódomnak, hogy mindennap tegyen valamit a régióért. Más városokat is gazdagítani kell azokkal az eredményekkel, amelyeket Győr már elért. El kell érni, hogy ott is fejlődjön a gazdaság. Ehhez nekünk is hozzá kell járulnunk.

- Ezek szerint ellátja tanácsokkal utódját. Jó szívvel adja át helyét Földesi Péternek?

- Naponta egyre többször találkozunk és egyre több kérdésben egyeztetünk. Utódomon látom, hogy átérzi a rektori tisztéggel járó felelősséget. Nagy elszántsággal és alázattal készül erre a nehéz feladatra.

- Hétfőtől már nem rektor, szeptembertől pedig nyugdíjas.

- Azt még nem volt időm elképzelni, milyen lesz jövő héttől az életem, de talán a nyár már nyugodtabban telik a Balatonon családi körben.

- Találkozhatnak Önnel az egyetemen a következő tanévben?

- Biztos, hogy sűrűn, de utódomat arra biztatom, hogy az új rektori korszaknak másnak kell lennie, mint az eddiginek. A kollégák érezzék, valami más kezdődik, hogy új motivációt kapjanak. A célok ugyanazok lesznek, de más úton, más eszközökkel kell azokat megközelíteni. Ehhez szeretnék neki segítséget adni.

- Milyen egyetemet hagy hátra?

- Egy folyamatosan változó egyetemet, amit sokan irigyelnek. A legnagyobb értéke a változékonyság, az, hogy naponta képes megújulni úgy, hogy a változó körülményekhez alkalmazkodik, Irigyeink közül sokan nem látják azt a munkát, amit ennek érdekében munkatársaink vállalnak. Nem irigyelni kell minket - azokat a követelményeket, amiket elsősorban a gazdaság áIlít, teljesíteni kell, sokszor vért izzadva.

- Van, amit el szeretett volna még érni, de nem sikerük, nem volt rá idő?

- Napokig tudnám sorolni. Sok rektornak tudnék munkát adni, bőven lesz dolga utódomnak. De véges az idő, meg kell alkudni azzal, hogy az ember nem mindent tud azonnal megoldani.

- Negyvenhárom év sok idő. Mire a legbüszkébb?

- Gyorsan eltelt. A legbüszkébb arra vagyok, ami körülöttem látható, de csak annyira vagyok büszke, amennyi megillet ebből a büszkeségből. Nagyon sok ezren osztozunk ennek a büszkeségnek a jogában, én egy vagyok ezek közül. Szívesen vagyok egy, de nem az első.

Megjelenés helye:
„MINDENT AZ EGYETEM ÉRDEKEINEK RENDELTEM ALÁ”
Kisalföld, Győr-Moson-Sopron megyei napilap, 2013. június 26.
Zsenák-Kiss Szimóna