„Az ötvenes évek elején még csak huszonötmillió turista kell útra világszerte, mára már meghaladtuk az egymilliárdot, 2030-ra pedig 1,8 milliárd turistaérkezést jósolnak a földkerekségen. Ennyi embert kell ellátni, programot, élményt biztosítani számukra, mindezt úgy, hogy az épített- és a természeti környezet ne szenvedjen kárt. Óriási feladatok állnak tehát előttünk” – mondta előadásában Dr. Happ Éva.  

Dr. Happ Éva tanszékvezető egyetemi docens tartott előadást a Nyugdíjasegyetemen. Fotó: Májer Csaba József

Nem csoda, hogy a turizmus gazdasági jelentősége is óriási lett az idők során. Az elmúlt öt évben létrehozott minden ötödik munkahely a turizmusban képződött. A világ GDP-jének pedig nem kevesebb, mint tíz százaléka származik a turizmusból. Az is nagy előny, hogy megfelelő keretek között a hagyományokat, kulturális értékeket, sőt, a természetet is védi a turizmus, hiszen az ott élők alapvető érdeke, hogy legyen, maradjon mit megmutatni. Ezzel együtt az infrastruktúra fejlesztéseknél nemcsak a turizmus, hanem a helyi lakosok érdekeit is figyelembe veszik.  

Ugyanakkor a zsúfoltság növekedésével együtt általában a közbiztonság is romlik. Természeti értékek tűnhetnek el, és károsodhatnak az építészeti emlékek. Tagadhatatlanul hatalmas ökológiai lábnyoma lett az idegenforgalomnak. 

Túlzott turizmusról, „overturizmus”-ról akkor beszélünk, ha a helyiek már úgy érzik, hogy túl sok a látogató, a sok idegen miatt romlik az életminőségük, vagy éppen a látogatók gondolják azt, hogy az élmény minősége lett csapnivaló. „Beszédes tény, hogy Reykjavíkban egyetlen év alatt 25% -kal növekedett a turisták száma. Velencében azt tervezik, hogy a turistáknak belépési díjat kell fizetniük a városlátogatásért. A Machu Picchu napi látogatóinak száma kétszerese az UNESCO által ajánlottnak. A barcelonai lakosok pedig csak annyit mondtak a turistáknak, hogy „szeretnénk, ha nem lennének itt”. A The Telegraph brit napilap ezek után egyenesen azt javasolta, hogy jelöljék az „overturizmust” 2018 szavának” – mutatott rá Dr. Happ Éva.

Elturistásodásról, turizmus szindrómáról az előadó szerint  már a 80-as évek vége, 90-es évek eleje óta beszélnek a szakemberek, aztán igazán 2012-ben figyeltek fel rá – akkor lépte át először az egy évben számolt turista-érkezések száma globálisan az egymilliárdot –, de a jelenséghez kapcsolódó fogalmak 2015-2016 óta részei a közbeszédnek: ugyanis akkor indultak meg az első dühödt tüntetések és más mozgalmak a turisták ellen.

A turizmus ipar, akárcsak sok más gazdasági ágazat, szinte kizárólag a növekedésre összpontosít, a hatásokkal csak kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkozik. A gyakorlatilag ellenőrizetlen növekedési időszak után átlépte a küszöböt. Sok országban a turizmus már bizonyíthatóan több problémát okoz, mint amilyen haszonnal jár. Ennek számos formája lehet: egymillió további turista érkezik egy fővárosba, vagy 20 további turista egy kicsi, vidéki közösségbe. Az „overtourism” nem csak egy nagyváros kérdése; a vadonban és a nemzeti parkokban ugyanúgy megjelenik. Közben a közösségi média hatására minél több helyről szeretnének posztolni az emberek, akkor is, ha esetleg csak fél napot tudunk ott eltölteni. 

Mégis, utazni kell! De lehetőleg főszezonon kívül, kevésbé ismert helyekre, vagy az ismert helyeket másképp felfedezve, felelős turistaként, hangsúlyozta Dr. Happ Éva.