"A legtöbb cég elégedett ezzel a tudással" - A HVG interjúja Prof. Dr. Égert Jánossal
(Diploma 2013. HVG különszám, felsőoktatási rangsorok, 2012. november)
Bár a lemorzsolódás a tanulmányok során elég nagy, aki elvégez egy műszaki alapszakot, könnyen megtalálhatja helyét a munkaerőpiacon mondja kérdésünkre Égert János, a győri Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karának dékánja.
HVG: Győr csak egy ugrásnyira van Bécstől és Pozsonytól. Érezhető-e, hogy a felsőoktatás idei fejleményei miatt többen jelentkeztek egyetemre a szomszédban?
É. J.: Ez a hatás a műszaki tudományi karon nem volt érzékelhető: a felvételre jelentkezők száma kismértékben csökkent ugyan, viszont majdnem ugyanannyi hallgatót tudtunk felvenni, mint tavaly: akkor 2370-et, most 2342-t. A karon egyébként 12 alapszakra lehetett felvételizni, ebből tíz mérnöki, kettő informatikai.
HVG: Miután a kormány erősíteni akarja a műszaki képzést, tudnak-e, fognak-e több diákot felvenni?
É. J.: Az alapképzésben 2012-ben több teljes állami ösztöndíjas helyet kaptunk, mint 2011-ben. Az idén is be tudtuk tölteni az összes (1590) állami ösztöndíjas helyünket. Az ezen fölüli költségtérítéses alapképzési helyekre pedig a hallgatók részösztöndíjat kaphattak. A változás az, hogy most több teljes állami ösztöndíjas hely volt, és valamivel kevesebb volt az önköltséges képzésben az állami részösztöndíjas helyek száma, mint tavaly. Az idén felvett hallgatók számában a mi egyetemünkön is volt egy kis csökkenés, de a mi karunkat ez nem érintette, és nálunk az állam valamilyen formában minden felvett hallgatót finanszíroz.
HVG: Az igazi probléma a kormány döntése után nem is a helyszűke vagy a finanszírozás lehet, hanem a jelentkezők felkészültsége. Milyen tudással érkeznek hallgatók?
É. J.: Elég nagy a szórás: van hallgatónk, akit nem sokkal a minimális 240 pontos felvételi határ fölötti eredménnyel veszünk föl, és van, akit 400-zal. A felvételi átlagponszám a karon 340-350 körül volt. Az elmúlt években nem csökkent az érdeklődés alapképzéseink iránt, és nőtt a hallgatók tudásszintje is.
HVG: Ha ennyire hullámzó az érettségizettek tudása, akkor „korrepetálniuk" kell őket?
É. J: Kötelező hiánypótlás nincsen, de a hallgatók matematikából fölvehetnek egy nulla kredites kurzust, ahol a foglalkozások a középiskolai anyagról szólnak. Emellett matematikából, fizikából, informatikából és elektrodinamikából ingyenesen összefoglaló anyagokat adunk a hallgatóknak, azokból a leglényegesebb anyagrészekből, amiket a középiskolában tanultak - illetve tanulniuk kellett volna. Ha pedig segítségre van szükségük, az oktató kollégák konzultációs formában segítenek nekik.
HVG: Hányan vannak, akik így sem tudják tartani az ütemet?
É. J.: A hét féléves képzést általában nyolc félév alatt végzik el a hallgatók, és az alapképzésen 30-40 százalék a lemorzsolódás, a mesterszakokon ez nem nagyobb 10-15 százaléknál.
HVG: Milyen tudású szakemberek végeznek az alapszakokon? Hogyan fogadja végzettjeiket a munkaerőpiac?
É. J.: Azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb cég elégedett ezzel a tudással. Tekintettel arra is, hogy szoros a kapcsolatunk az iparvállalatokkal, nagyon törekszünk arra, hogy gyakorlatorientált legyen a képzésünk. Az egyetemi karrieriroda diplomás-pályakövetési rendszere szerint a mérnökhallgatóink 60 százaléka egy hónapon belül, 90-95 százaléka fél éven belül el tud helyezkedni. Körülbelül 50 százalékuk itt, az észak-nyugatdunántúli régióban talál munkát - ezen belül 20 százalékuk Győrben -, 30 százalékuk Budapesten. Most azt tapasztaljuk, hogy közvetlenül a végzés után alig 5 százalék megy külföldre dolgozni. Persze ez nem jelenti azt, hogy mondjuk egy-két év gyakorlat után nem keresnek külföldi állást.
HVG: Milyen munkaerő-piaci különbség van a szakok között?
É. J.: Most, hogy az építőipar talán nem megy annyira, egy építő- vagy egy építészmérnök nehezebben helyezkedik el, mint egy gépész-, egy mechatronikai vagy egy villamosmérnök. Az informatikusok is nagyon könnyen jutnak álláshoz. Tulajdonképpen csupa pozitívumot tudok mondani, olyan mérnöki szakok vannak nálunk, amelyek iránt van kereslet a munkaerőpiacon.
HVG: Kiket keresnek a leginkább? A mechatronika például divatos, keresett dolognak tűnik.
É. J.: A mechatronika lényegében gépészetből, villamosmérnökségből és informatikából áll. Kisvállalatnak egy mechatronikai mérnök ideális szakember, mert nagyon sok mindenhez ért. Miután a dunántúli régióban igen erős a járműipar, a gépészmérnökképzés mellett tavaly hirdettük meg először a járműmérnöki alapszakunkat, az idén már 150 hallgatót tudtunk felvenni rá.
HVG: Mi történik a karon az alapképzés után?
É. J.: Egyrészt bánkódunk, hogy viszonylag kevesen folytatják mesterképzésen a tanulmányaikat, de ezt lehet azzal is magyarázni, hogy már alapszakos diplomával is jól el lehet helyezkedni. De a nagyobb cégek jelezték, hogy MSc-szinten végzett mérnökökre is szükségük van. Győrrel kapcsolatban mindig az Audit szokás emlegetni, ahol a dolgozók létszáma egy-két éven belül a duplájára fog növekedni. Az Audi Hungaria eddig döntően motorgyár volt, és most új járműgyár épül mellé. Az MSC-szint ű mérnökök iránti igény ehhez is kapcsolható. A mesterszakot végzett mérnökök azok, akik már többségükben vezető beosztásba kerülnek, vagy kutató-fejlesztő részlegekben találnak munkát. Nagyon jó, hogy a régióban nemcsak gyártás van, hanem lassanként megerősödik a kutatási-fejlesztési potenciál is.
HVG: A műszaki karnak nyilván nagy előny, hogy egy autógyártó multi van a városban. Mennyire szoros a kapcsolatuk az Audival?
É. J.: A karon a húsz tanszék közül hármat egy tanszékcsoportban fogunk össze, ez az Audi Hungaria Tanszékcsoport. Az Audi ezt kiemelten támogatja, ami azt is jelenti, hogy az itt dolgozó oktatók egy része nem magyar. A három tanszék közül kettőnek a vezetője nagy ipari tapasztalatú német kolléga, akiknek az Audiban, a karunkon is van állásuk. Ezt kihasználva épp ebben a félévben indítottunk német nyelven járműmérnöki mesterképzést.